Gyakran adódnak olyan életet fenyegető betegségek, amelyek szükségessé teszik a szervátültetést. Ilyenek például a súlyos szív-, tüdő- vagy májproblémák, betegségek, ahol a továbbélés csak a szervátültetés segítségével lehetséges. Más esetekben egy szervfunkció (mondjuk a hasnyálmirigy vagy a vesék funkciói) teljes elvesztése jelentősen korlátozhatja a mindennapi életvitelt és további szövődményekkel is járhat. Ilyenkor egy megfelelő szerv nagyban javíthatja az életminőséget és a később fellépő károsodásokat is. A szervátültetés ma már jól működő gyakorlattá vált. Mindemellett el kell mondani, hogy az emberi test az új szervet idegenként kezeli, ami az átültetett szerv kilökődését eredményezheti (ez az immunrendszer általános reakciója a testidegen szövetekre). Éppen ezért fontos, hogy a szervet adó és kapó szövetének tulajdonságai minél jobban megegyezzenek egymással. Ennek ellenére minden sikeres transzplantáció után a kilökődést gyógyszerekkel akadályozzák meg, melyek voltaképp gyengítik az immunrendszert. Ezt a folyamatot nevezzük immunszupressziónak. Évtizedekkel ezelőtt a legfőbb nehézséget még az immunszupressziós szerek mellékhatásai jelentették. Napjainkban egyre nagyobb választék van az immunszupressziós gyógyszerekből, így könnyebben lehet egyénre szabottan megválasztani a kezelési módot. A szervátültetést jelen pillanatban elsősorban az egészséges szervek hiánya korlátozza. A listákon évről évre több a várakozók száma, a szervek mennyisége pedig nem elegendő az igények kielégítésére.